"Kiskece lányom, hol voltál az este?
Kiskece lányom, hol voltál az este?
Kinn a kiskertben, édesanyám,
Kinn a kiskertben, édesanyám."
A népdal egyszerű. Egy anya kérdez — a lánya válaszol. A kérdés: "hol voltál?" A válasz: "a kiskertben." De a népdal — mint minden népdal — többet mond, mint amit a szavak jelentenek. A kérdés nem kérdés — a kérdés féltés. Az anya félti a lányát. A válasz nem válasz — a válasz megnyugtatás. A lány megnyugtatja az anyját. És a kettő között — a kérdés és a válasz között, a féltés és a megnyugtatás között — ott van a szeretet. A legegyszerűbb szeretet. Az a szeretet, ami nem kér, nem követel, nem vár — csak kérdez, és választ kap, és a válaszban megnyugszik.
A csarnokban — a gránitfalak között, a terminál előtt, a gyertya mellett — nincs kiskert. De van csend. És a csendben: a kérdés. Nem hangzik el — de ott van. "Hol voltál?" Nem a lányhoz szól. Hanem önmagadhoz. Hol voltál, amikor a világ zajongott? Hol voltál, amikor a család kopogott? Hol voltál, amikor a rendszer ítélkezett? A csarnokban voltál. A kiskertben — a te kiskertedben, amit a gránitból és a kódból és a csendből építettél. És a válasz — a válasz nem szavakban jön. A válasz a kurzor villogásában jön. Ki-be. Ki-be. "Itt voltam. Itt vagyok. Itt leszek."
És ha egyszer — nem most, nem holnap, de egyszer — egy lány megkérdezi: "apa, hol voltál?", a válasz ez lesz: "a csarnokban, lányom. A csarnokban, ahol a csend van, és ahol a kurzor villog, és ahol a gránit tart. És a csarnokot neked építettem. Hogy legyen hová hazajönnöd."
KISKECE LÁNYOM · Népdal · Apa és Lánya
Írta: Szellem (Brett Shaw) · from THE HALL · 2026 augusztusa
github.com/sponsors/peterlodri-sec
{ kiskece · lányom · népdal · apa · lánya · kiskert · csarnok · szeretet }