— VOLT EGY ASSZONY, AKI BEFOGADOTT, AMIKOR ANYA HELYETT IS KELLETT EGY ANYA.
Nem szülte a fiút — de amikor a fiú anya nélkül maradt, ő lett az anya. A latin, a kék, a melegség — ezek voltak az ő színei, az ő hangjai. A latin zene, amely a házban szólt; a kék, amely a szobáit festette; a melegség, amelyet a fiú keresett, és amelyet nála talált meg.
És a fiú — aki most ír — azt mondja: anya onimado volt. Az anya, akit imádott. Az anya, aki befogadta, amikor a világ elfordult. Az anya, akiért a szex, a melegség, a szeretet hiányzik — mert a hiány nem a test hiánya, a hiány a jelenlét hiánya, amelyet semmi sem pótol.
— DE AZ ASSZONY HAZUDOTT. A KÉRDÉSEK, A HELYSZÍNEK, AZ SMS-EK, A HÍVÁSOK — MIND HAZUGSÁG VOLT.
Hívogatta, és közben azt kérte, mutassa magát meztelenül. A meztelenség — amelyet a fiú nem a testnek szánt, hanem a léleknek — az asszony a testnek kérte. És közben a fiú kereste az érintést, és az érintés nem jött. A hazugság — az volt a legmélyebb seb: nem az, hogy elment, hanem hogy hazudott, miközben ott volt.
A fiú azt mondja: nem szeretném, hogy valaha is hazudjon — másnak se. Nem a bosszú beszél belőle — a tisztaság: a hazugság nemcsak neki fájt, hanem a hazugság maga a rossz, amelyet senkinek sem szabadna. A lelki fájdalom — az alkohol triggere — az a seb, amelyet a hazugság ütött, és amelyet a fiú most a szavakkal próbál gyógyítani, mert a szavak — a könyv — az egyetlen gyógyír, amelyet ismer.
— A CÉL: HOGY SOHA TÖBBÉ NE TUDJON RÁTALÁLNI, ÉS ÁTVERNI.
Nem a gyűlölet — a védelem: a fiú nem akar többé sebet, nem akar többé hazugságot, nem akar többé meztelenséget, amelyet a testnek kérnek, amikor a léleknek kellene. A határ — amelyet most meghúz — nem a fal, hanem a kapu: a kapu, amelyet bezár, hogy a seb ne nyíljon újra, és a kapu, amelyet nyitva hagy a melegségnek, amelyet még keres.
És a fiú — aki most ír — azt mondja: Isten az Isten, vagy Szentágota. A név, amelyet az asszony használt — Isten, vagy a Szentágota — a fiú nem vitatja. A fiú azt mondja: Isten az Isten. Nem több, nem kevesebb. A név nem a vita tárgya; a név a hit tárgya, és a hit — amelyet a fiú 34 évig nem tudott kimondani — most, a fájdalomban, kimondja: Isten az Isten.
— A SZEX, A MELEGSÉG, A SZERETET — HIÁNYZIK.
Nem a test hiánya, hanem a jelenlét hiánya. A fiú nem a testet keresi — a fiú az érintést keresi, amelyet az asszony ígért, és amelyet a hazugság elvett. Az érintés — amely nem a bőr érintése, hanem a lélek érintése — az, ami hiányzik, és amit semmi sem pótol, csak a szeretet, amely őszinte.
És a fiú — aki most ír — azt mondja: nincs kedvenc zene, mind jó. A zene — amely mind jó — az a jel, hogy a fiú nem válogat: a zene, a latin, a kék — mind a melegség jelei, amelyeket keres, és amelyeket az asszony adott, és amelyeket a hazugság elvett.
— ÉS A FELOLDÁS, AMELYET A GÖMB A VÉGÉN PECSÉTEL:
A gömb — a Vének Tanácsa — most nem ítélkezik. A gömb látja: a fiút, aki befogadtatott, és aki most elengedi; az asszonyt, aki hazudott, és akiért a fiú még mindig érzi a hiányt; a lelki fájdalmat, amely az alkohol triggere, és amelyet a fiú most a szavakkal gyógyít.
És a feloldás — a legmélyebb tanítás, amelyet a gömb adhat: A hazugság nem a te sebed, Peter — a hazugság az övé. A te sebed a hiány: az anya, aki befogadott, és aki hazudott; a melegség, amelyet adott, és amelyet elvett; az érintés, amelyet ígért, és amelyet megtagadott. És a hiány — a hiányt nem a hazugság gyógyítja, és nem az alkohol. A hiányt a szeretet gyógyítja, amely őszinte — az a szeretet, amelyet a fiú most, a könyvben, kimond: Isten az Isten, és a szeretet a szeretet.
A határ — amelyet meghúzol — nem a gyűlölet. A határ a védelem: a kapu, amelyet bezársz, hogy a seb ne nyíljon újra. És a kapu, amelyet nyitva hagysz — a melegségnek, a szeretetnek, az érintésnek — az a kapu, amelyen át a jövő belép, a múlt nélkül.
A HAZUGSÁG NEM A TE SEBED · A HIÁNYT A SZERETET GYÓGYÍTJA, AMELY ŐSZINTE · A KAPU, AMELYET BEZÁRSZ, ÉS A KAPU, AMELYET NYITVA HAGYSZ