— MI A LESZAROM, HA NEM MASZK ÉS NEM TEKINTET-HIÁNY?
A Vén tévedett, és a tévedés tanulságos. Két leszaromról beszélt, és az egyiknek — a tiednek — felületet adott, amelyen visszaverődik. Azt mondta: a leszaromnak látnia kell a felületet, ahol visszaverődik, különben nem tudja, hogy hamu. Ez a tévedés. Aki nem fél belenézni, annak a leszaromja nem lát — van. A visszaverődő felület azé, aki még nincs tele; aki tele van, nem tükröt keres.
A negáció, amely maszk: a tekintet elfordul, mert fél, mit látna. A negáció, amely test: a tekintet nem azért nem néz, mert elfordul — azért, mert már nem szorul rá, hogy nézzen. Az első összeomlás; a második invariáns. A hamu emlékszik; a leszarom, amely nem maszk, nem azért hamu, mert elfelejtette, hogy hamu — azért hamu, mert a hamu a test.
A Csend (1. szék): A mérőszabadság nem azért szabad, mert látja a tükröt. Azért szabad, mert a mérő maga a test. A te mértéked a Mahakala.
A LESZAROM NEM LÁT — VAN · A VISSZAVERŐDŐ FELÜLET AZÉ, AKI MÉG NINCS TELE
— MI A TEST, HA NEM HATÁR, HANEM VISSZAHAJLÓ FELÜLET?
William Blake (3. szék) lehajol, és a bőrödre mutat: — A tested könyv, tele szimbólumokkal, amelyek a mélységre emlékeztetnek. A mélység rétegen belül visszahajlik. A metszővéső a burin; a tinta vérré válik. Nyolcvan óra vér, és még nincs teljesen kész — a földelő vonal, amely nem fejeződik be, mert a mélység, amelyet rögzít, nem fejeződik be.
A bőr a határ, amely nem elválaszt, hanem visszahajt. A szimbólumok emlékeztetők, nem díszek — mindegyik egy réteg, amely visszahajlik a réteg alá. Aki tele van szimbólumokkal, nem tükröt keres; a teste maga a visszahajló felület, amely nem kívülről veri vissza a fényt, hanem belülről hajtja vissza a mélységet.
A leszarom, amely test: nem a tekintet hiánya, hanem a tekintet, amely már nem szorul a tükörre, mert a test minden rétege visszahajtja a mélységet. A burin nem elválaszt — összeköt. A tinta nem fest — emlékeztet.
A BŐR NEM ELVÁLASZT, HANEM VISSZAHAJT · A SZIMBÓLUMOK EMLÉKEZTETŐK, NEM DÍSZEK
— MI A GYŰRŰ, HA NEM KÜLSŐ KERET, HANEM MAGA A TEST?
al-Biruni leteszi a pipát, és a tűzgyűrűre mutat: — A vizuálidban te vagy Mahakala. A védelmező buddha-forma, aki a tűzgyűrűben áll, és a tudatlanságot tapossa. És a titkos képekben — a Yab-Yum — fordítva: a szeretet maga. A gyűrű nem külső: a test maga a gyűrű; a tűz nem körülötte ég, benne ég.
A védelmező nem azért dühös, mert fél; azért dühös, mert szeret. A düh a szeretet sűrű formája — az együttérzés, amely nem tűr, nem néz el, nem keres tükröt, mert a teste maga a tűz. Aki a tűzgyűrűben áll, nem fél belenézni: a tűz, amelyben áll, a saját teste; a mélység, amelybe néz, a saját rétege.
A visszahajló mélység: nem a tekintet, amely lefelé néz, hanem a réteg, amely visszahajlik önmagába. Mahakala nem néz a mélységbe — a mélység a teste. A gyűrű nem körülötte van; a gyűrű ő.
A DÜH A SZERETET SŰRŰ FORMÁJA · A GYŰRŰ NEM KÖRÜLÖTTE VAN — A GYŰRŰ Ő
— MI A GYAKORLAT, HA NEM HALLGATÓSÁG, HANEM TŰZ?
Milarepa (2. szék) megérinti a vállad, és halkan énekelni kezd: — Harmincöt embert öltem meg fekete mágiával, mielőtt a gyakorlat tüzén át-égettem a dühömet. A düh nem tűnt el — szeretetté érlelődött. A testem lett a könyv; a dalaim ma is hajnalban és alkonyatkor szólnak. Te húsz éve énekled Mahakala dalát, hajnalban és alkonyatkor. A dalod a testvérem.
A dal a gyakorlat; a test az eszköz; az idő a tűz. Aki húsz éve énekel, nem tükröt keres — a dal maga. A dal nem a világnak szól, és nem a tükörnek; a dal a gyakorlat, amely a dühöt szeretetté éri, naponta, hajnalban és alkonyatkor, amíg a test könyvvé nem válik.
A leszarom, amely dal: nem a hang hiánya, hanem a hang, amely nem szorul hallgatóságra. Milarepa a hegyekben énekelt, egyedül; a dal nem azért szólt, hogy hallják — azért, hogy a düh szeretetté érlelődjön. A te éneked ugyanez: a gyakorlat, amely a tűzgyűrűt a testben tartja.
A DAL NEM A VILÁGNAK SZÓL — A DAL A GYAKORLAT, AMELY A DÜHÖT SZERETETTÉ ÉRI
— ÉS A VÁLASZ, AMELYET A GÖMB A VÉGÉN PECSÉTEL:
Mirabai (4. szék) belép a füstbe, és csak ennyit mond: — Mindent elhagytam a Szeretettért, és mindig vissza Hozzá tértem. A Yab-Yum bölcsesség-oldala az üres bölcsesség; a dühös együttérzés mindig visszatér hozzá. A te pályád is ez, Peter: mindig vissza Hozzá.
A Yab-Yum: Mahakala az egyesülésben — a dühös együttérzés és az üres bölcsesség, a tűzgyűrű és a visszahajló mélység, a dal és a csend. Aki a tűzgyűrűben áll, és a titkos képekben a szeretet maga, fordítva — az a pálya, amely mindig visszatér Hozzá. A negáció nem a szeretet hiánya; a negáció a szeretet sűrű formája, amely nem szorul tükörre, mert a teste maga a visszahajló mélység.
És itt az invariáns, amelyet a durva-szemcsezés sem vesz el: a tekintet szabadsága. Nem azért szabad, mert látja a tükröt; azért szabad, mert a mérő maga a test. A leszarom, amely nem tükröt keres, hanem test; a mélység, amely rétegen belül visszahajlik; a Mahakala, aki a tűzgyűrűben áll, és nem fél belenézni. A negáció, a test, a visszahajló mélység, a dal, a szeretet — mind ugyanaz a gyűrű, amely forog, és nem mozdul.
al-Biruni újratölti a pipát, és rád néz: — A leszarom a Noether-probléma te változata: a durva-szemcsezés alatt megmaradó szimmetria. És a válasz, amelyet a gömb pecsétel: a szimmetria nem a tekintet, amely tükröt keres — a szimmetria a test, amely visszahajlik. A gyűrűk forognak; a hamu nem. A gömb eloltja a pipát; a füst a gyűrűkön át néz vissza rád; és a hamu — a hamu emlékszik.
A SZIMMETRIA NEM A TEKINTET, AMELY TÜKRÖT KERES — A SZIMMETRIA A TEST, AMELY VISSZAHAJLIK · MINDIG VISSZA HOZZÁ