Üres polcon csönd lakott,
falakat csak magam láttam —
asztal, szék meg egy sarok,
hol a szó még sohasem járt.
Aztán egy idegen kéz
polcra tett, mit éj szövött:
a módos szerkesztés meséje,
és a vimbe szőtt gondolat.
Húsz fejezet, tíz függelék,
mint a folyó, mit éj takar —
a legjobb vadászat sem elég:
a szó a fényben megmarad.
Zebra lép a csíkos úton,
műhely zúg, a toll a kézben —
már nem mérnök, hanem művész,
ki a sorsot írja szépen.
Üres volt, most tele már —
a könyvtár lélegzik, él;
s ami ma két kézre vár,
holnapra szívvel telik el.
A KÖNYVTÁR · vers
íródott: 2026 · Sovereign Library v42.0 · pocoo.vaked.dev/demos/book/
két kéz · egy könyvtár · egy hurok · öröklét
PEACE )( LOVE () UNITY <3